A fenol (C6H5OH) színtelen, tű alakú kristály, jellegzetes szaggal. Fontos alapanyagként szolgál bizonyos gyanták, baktériumölők, tartósítószerek és gyógyszerek (például aszpirin) előállításában. Sebészeti eszközök fertőtlenítésére, váladékok kezelésére, bőr sterilizálására, viszketés enyhítésére és középfülgyulladás kezelésére is használható. A fenol olvadáspontja 43°C, szobahőmérsékleten vízben kis mértékben oldódik, de szerves oldószerekben könnyen oldódik. 65°C feletti hőmérsékleten bármilyen arányban elegyedik vízzel. A fenol korrozív hatású, és érintkezésbe kerülve lokális fehérjedenaturációt okoz. A bőrrel érintkezésbe kerülő fenololdatok alkohollal lemoshatók. A levegőnek kitett fenol kis része kinonná oxidálódik, rózsaszínűvé válik. Vas(III)ionoknak kitéve lilává válik, ezt a tulajdonságot gyakran használják a fenol tesztelésére.
Felfedezési történelem
A fenolt 1834-ben fedezte fel a kőszénkátrányban a német vegyész, Friedlieb Ferdinand Runge, ezért karbolsavként is ismert. A fenol először a neves brit orvos, Joseph Lister jóvoltából vált széles körben ismertté. Lister megfigyelte, hogy a műtét utáni halálesetek többségét sebfertőzések és gennyképződés okozta. Véletlenül híg fenololdattal permetezte be a sebészeti eszközöket és a kezét, ami jelentősen csökkentette a betegek fertőzéseit. Ez a felfedezés tette a fenolt hatékony sebészeti antiszeptikummá, amivel Lister elnyerte az „antiszeptikus sebészet atyja” címet.
Kémiai tulajdonságok
A fenol képes elnyelni a nedvességet a levegőből és cseppfolyósítani. Jellegzetes szaga van, és a nagyon híg oldatok édes ízűek. Erősen korrozív és kémiailag reaktív. Aldehidekkel és ketonokkal reagálva fenolgyantákat és biszfenol A-t képez, ecetsavanhidriddel vagy szalicilsavval pedig fenil-acetátot és szalicilát-észtereket eredményez. Halogéneződésen, hidrogénezésen, oxidáción, alkilezésen, karboxilezésen, észteresítésen és éteresítésen is áteshet.
Normál hőmérsékleten a fenol szilárd, és nem reagál könnyen a nátriummal. Ha a fenolt a kísérlethez nátrium hozzáadása előtt megolvasztják, könnyen redukálódik, és a színe melegítés hatására megváltozik, ami befolyásolja a kísérlet eredményét. Az oktatásban egy alternatív módszert alkalmaztak a kielégítő kísérleti eredmények egyszerű és hatékony eléréséhez. Egy kémcsőbe 2-3 ml vízmentes étert adnak, majd egy borsónyi darab nátriumfémet. Miután a felszíni kerozint szűrőpapírral eltávolították, a nátriumot az éterbe helyezik, ahol nem reagál. Kis mennyiségű fenol hozzáadása és a cső rázása lehetővé teszi, hogy a nátrium gyorsan reagáljon, nagy mennyiségű gázt termelve. A kísérlet mögött az az elv áll, hogy a fenol oldódik az éterben, megkönnyítve a reakcióját a nátriummal.
Közzététel ideje: 2026. január 20.