Veszélyek áttekintése
Egészségügyi kockázatok: Irritálja a bőrt és a nyálkahártyákat, és érzéstelenítő hatással van a központi idegrendszerre.
Akut mérgezés: A termék nagy koncentrációjának rövid időn belüli belélegzése a szem és a felső légutak egyértelmű irritációs tüneteit, kötőhártya- és garatdugulást, szédülést, fejfájást, hányingert, hányást, mellkasi szorító érzést, végtaggyengeséget, tántorgó járást és zavartságot okozhat. Súlyos esetekben izgatottság, görcsök és kóma jelentkezhet.
Krónikus mérgezés: A hosszú távú expozíció neuraszténiás szindrómát, májmegnagyobbodást és menstruációs zavarokat okozhat női munkavállalóknál. Száraz bőrt, berepedezést és dermatitiszt is okozhat.
Környezeti veszélyek: Komoly veszélyt jelent a környezetre, és szennyezheti a levegőt, a vizeket és a vízforrásokat.
Gyúlékonyság és robbanásveszély: Ez a termék gyúlékony és irritáló.
Toxicitás: Alacsony toxicitásúként van besorolva.
Akut toxicitás: LD50 5000 mg/kg (szájon át patkányoknál); LC50 12124 mg/kg (bőrön át nyulakon); 71,4 g/m³ emberi belélegzése rövid időn belül halálos; 3 g/m³ emberi belélegzése 1-8 órán keresztül akut mérgezést okoz; 0,2-0,3 g/m³ emberi belélegzése 8 órán keresztül mérgezési tüneteket okoz.
Irritáció:
Emberi szem expozíció: 300 ppm irritációt okoz.
Nyúl dermális expozíciója: 500 mg mérsékelt irritációt okoz.
Szubakut és krónikus toxicitás: A 90–127 napon keresztül napi 8 órán át 390 mg/m³ dózisú belélegzésnek kitett patkányok és tengerimalacok a vérképző rendszerben és a parenchymális szervekben változásokat mutattak.
Mutagenitás: Mikronukleusz teszt: 200 mg/kg orális adagolás egereknek. Citogenetikai analízis: patkányok 16 héten át 5400 μg/m³ belélegzésének kitéve (szakaszos).
Reprodukciós toxicitás: A 24 órán át (a vemhesség 1–18. napja) 1,5 g/m³ legalacsonyabb toxikus koncentrációnak (TCL0) kitett patkányok embriotoxicitást és izomfejlődési rendellenességeket mutattak. A 24 órán át (a vemhesség 6–13. napja) 500 mg/m³ legalacsonyabb toxikus koncentrációnak (TCL0) kitett egerek embriotoxicitást mutattak.
Anyagcsere és lebomlás: A szervezetben felszívódó toluol 80%-ban oxidálódik benzil-alkohollá NADP jelenlétében, majd benzaldehiddé NAD jelenlétében, és tovább oxidálódik benzoesavvá. Ezután glicinnel egyesül koenzim A és adenozin-trifoszfát jelenlétében hippursavvá. Ezért az emberi szervezet által felszívódott toluol 16–20%-a változatlan formában távozik a légzőrendszeren keresztül, míg 80%-a hippursav formájában ürül ki a veséken keresztül. Toluolnak való kitettség után a vizeletben lévő hippursav mennyisége 2 órán belül gyorsan megnő, majd lassabban emelkedik, és az expozíció befejezése után 16–24 óra múlva visszatér a normál szintre. A benzoesav kis része glükuronsavval egyesül, nem mérgező anyagokat képezve. A toluol kevesebb mint 1%-a metabolizálódik o-krezollá. A környezetben a toluol benzoesavvá oxidálódik, vagy erős oxidáló körülmények között, illetve katalizátorok jelenlétében levegővel érintkezve közvetlenül szén-dioxiddá és vízzé bomlik.
Maradékanyag és felhalmozódás: A toluol körülbelül 80%-a ürül ki az emberek és nyulak vizeletével hippursav formájában, míg a fennmaradó rész nagy része kilélegzik. Ezek a szerzők azt is jelentették, hogy a toluol 0,4–1,1%-a o-krezol formájában ürül ki. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a fő metabolit, a hippursav, gyorsan kiürül a vizelettel. Tipikus foglalkozási expozíciós körülmények között a hippursav szinte teljes egészében kiürül az expozíció befejezését követő 24 órán belül. Azonban a napi 8 órás ismételt expozíció, majd a 16 órás expozíciómentes időszakok miatt a hippursav némi felhalmozódása előfordulhat a munkahét során, de a koncentrációk a hétvége után visszatérnek az expozíció előtti szintre. A hippursav mennyisége a normál vizeletben jelentősen változik (0,3–2,5 g) az étrendi beviteltől és az egyéni különbségektől függően. Ezért a toluol felszívódását nem lehet teljes mértékben következtetni a vizelet hippursavszintjéből, de a toluol felszívódásának kimutatására szolgáló csoportos felmérésekben bizonyos pontossággal rendelkezik. A fenobarbitállal előkezelt patkányoknál a toluol vérből való eltűnésének sebessége megnőtt, és a toluol injekció beadása után lerövidült az alvási idő, ami arra utal, hogy a máj mikroszomális enzimjeinek indukciója serkentheti a toluol anyagcseréjét.
Migráció és átalakulás: A toluolt főként nyersolajból állítják elő petrolkémiai folyamatok során. Oldószerként használják olajokhoz, gyantákhoz, természetes és szintetikus gumihoz, kőszénkátrányhoz, aszfalthoz és cellulóz-acetáthoz. Oldószerként is használják cellulózfestékekben és -lakkokban, valamint fotolitográfiában és tintaoldószerekben. A toluol fontos nyersanyag a szerves szintézisben is, különösen a benzoil-klorid, a fenilvegyületek, a szacharin, a trinitrotoluol és számos színezék esetében. A repülőgép- és autóbenzin összetevője is. A toluol illékony és viszonylag reaktívtalan a környezetben. A levegő mozgása miatt széles körben eloszlik a környezetben, és folyamatosan kering a levegő és a víz között eső és a vízfelszínről való párolgás révén. Végül biológiai és mikrobiális oxidáció révén lebomolhat. A városi levegő átlagos toluolkoncentrációjának összefoglalása világszerte 112,5–150 μg/m³ közötti tipikus szintet mutat, elsősorban a benzinnel kapcsolatos kibocsátásokból (járművek kipufogógázai, benzinfeldolgozás), valamint az oldószerveszteségekből és az ipari tevékenységekből származó kibocsátásokból.
Elsősegélynyújtási intézkedések
Bőrrel való érintkezés: A szennyezett ruházatot el kell távolítani, és a bőrt alaposan le kell öblíteni szappannal és vízzel.
Szembe kerülés: Emelje fel a szemhéját és öblítse ki folyó vízzel vagy sóoldattal. Forduljon orvoshoz.
Belégzés: Gyorsan friss levegőre kell menni. Szabad légzést kell biztosítani. Nehézlégzés esetén oxigént kell adni. Légzésleállás esetén mesterséges lélegeztetést kell végezni. Orvosi ellátást kell kérni.
Lenyelés: Igyon sok meleg vizet a hánytatáshoz. Forduljon orvoshoz.
Tűzoltási intézkedések
Veszélyes jellemzők: Tűzveszélyes; a gőz levegővel keveredve robbanékony keveréket képezhet. Nyílt lángnak vagy magas hőmérsékletnek való kitettség égést vagy robbanást okozhat. Erősen reagál oxidálószerekkel. A nagy áramlási sebesség statikus elektromosságot generálhat és halmozhat fel. A gőz nehezebb a levegőnél, és nagy távolságokra terjedhet az alacsonyabban fekvő területekre, ahol meggyulladhat és visszalobbanhat.
Veszélyes égéstermékek: Szén-monoxid, szén-dioxid.
Tűzoltási módszerek: A tartályokat vízpermettel kell hűteni. Ha lehetséges, vigye a tartályokat a tűz zónájából nyílt területre. Ha a tűz zónájában lévő tartályok színe megváltozott, vagy a nyomáscsökkentő berendezések hangot adnak ki, azonnal evakuálni kell.
Tűzoltószerek: Hab, száraz por, szén-dioxid, homok. A víz nem hatásos az oltásra.
Szivárgás-elhárítás
Vészhelyzeti reagálás: A személyzetet evakuálni kell a szivárgás területéről egy biztonságos zónába, el kell különíteni őket, és szigorúan ellenőrizni kell a hozzáférést. Szüntessék meg a gyújtóforrásokat. A sürgősségi ellátásban részesülőknek önálló túlnyomásos légzőkészüléket és védőruházatot kell viselniük. Minimalizálják a szivárgás forrását. Akadályozzák meg a csatornákba, vízelvezető árkokba vagy más zárt terekbe való bejutást.
Kis szivárgás: Itassa fel aktív szénnel vagy más inert anyaggal. Alternatív megoldásként mossa le nem gyúlékony diszpergálószerből készült emulzióval, hígítsa fel a mosófolyadékot, és engedje a szennyvízrendszerbe.
Nagy szivárgás: Építsen gátakat vagy gödröket a kiömlött anyag elszigetelésére. Fedje le habbal a gőzveszély csökkentése érdekében. Robbanásbiztos szivattyúkat használjon a tartálykocsikba vagy speciális gyűjtőedényekbe történő áttöltéshez a hulladékkezelő létesítményekben történő újrahasznosítás vagy ártalmatlanítás céljából.
Közzététel ideje: 2026. február 24.